A bizonylati rend és a bizonylati fegyelem, a nyilvántartások és a bizonylatok ellenőrzése
A vállalkozásoknál fontos a bizonylatok rendjének kialakítása, szabályozása. Ezzel kapcsolatosan először is ellenőrizni kell, hogy
* a vállalkozó valamilyen írott formában szabályozta-e a használatos bizonylatok rendjét (önálló szabályzatban, utasításban stb.)
* a kialakított, illetve kialakult rendszer megfelel-e a számviteli törvény és más jogszabályok előírásainak, a vállalkozás igényeinek, a vagyonvédelmi és a titoktartási követelményeknek
A bizonylati rend és a bizonylati fegyelem ellenőrzésénél tehát a fő szempont nemcsak az önálló szabályzat megléte, hanem a kialakított rendszer szervezettsége és megbízhatósága is.
Számviteli bizonylat: minden olyan irat, okmány, amely valamilyen gazdasági esemény megtörténtét hivatalosan, hitelesen igazolja (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat).
Bizonylati elv: könyvelni csak bizonylat alapján szabad.
Bizonylati fegyelem: minden gazdasági eseményről, amely az eszközök vagy a források állományát, összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani.
Ellenőrizendő, hogy az egyéb gazdasági műveletek, eredmények bizonylatainak adatait a gazdasági műveletek, események megtörténte után legalább negyedévente a könyvekben rögzítették-e.
A bizonylatok alaki és tartalmi követelményeinek ellenőrzése
A Számviteli törvény szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
A vállalkozások bizonylatai vizsgálatánál az alaki és tartalmi követelmények általános ellenőrzésén belül kiemelt gondot kell fordítani a Számviteli törvény szerint előírt kötelező kellékek meglétére. Vizsgálandó továbbá, hogy a rögzítés biztosítja-e megőrzési időn belül az olvashatóságot, továbbá, hogy az esetleg szükségessé váló utólagos változtatások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek.
A szigorú számadású kötelezettség alá vont bizonylatok ellenőrzése
A szigorú számadás alá vonandó bizonylatokat a Számviteli törvény szabályozza, amely szerint a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat, más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.
Ezen nyomtatványok körének meghatározása a vállalkozás vezetőjének a feladata.
Az ellenőrzés során vizsgálandó, hogy ide sorolták-e mindazokat a nyomtatványokat, amelyek a törvényi előírások szerint idetartoznak.
A visszaélések, a szabálytalanságok megakadályozása érdekében ellenőrizni kell a szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok felhasználását. A vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a szigorú számadású nyomtatványok készleteiről és felhasználásáról megfelelő nyilvántartást vezetnek-e, valamint hogy az ide besorolt nyomtatványokról a felhasználók elszámoltak-e.
A bejövő és kimenő számlák ellenőrzése
A bejövő számlák esetében meg kell vizsgálni, hogy a beérkezés napján iktatták-e a számlákat. Ellenőrizendő, hogy a beérkező számlákat az iktatás után és a kiegyenlítés előtt átadták-e felülvizsgálatra, elfogadásra az erre illetékes szervezetnek vagy személynek. Vizsgálati feladat továbbá, hogy az elfogadott és igazolt számlákat megfelelő időben adják-e át a gazdasági (pénzügyi) szervezetnek, a kifizetésre (átutalásra) jogosultnak, ott a számlákat alaki követelményei, tartalma szempontjából felülvizsgálták-e.
A kimenő számlák kapcsán vizsgálni kell, hogy a teljesítés napjával minden termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátják-e a számlát. Vizsgálandó, hogy igazolt okmányok (szállítólevél stb.) alapján állították-e ki a számlát, a számlák sorszáma hézagmentes-e, a számlák megfelelnek-e az alaki és tartalmi követelményeknek, megtörténik-e valamennyi számla elszámolása, lekönyvelése.
Selejtezés bizonylatainak ellenőrzése
A vállalkozásoknál rendszeresen előfordul, hogy a tárgyi eszközök és a készletek valamilyen esemény következtében rendeltetésüknek tovább már nem felelnek meg, illetve nem használhatóak fel, ezért ki kell selejtezni, és a nyilvántartásokból ki kell vezetni őket. A selejtezésről selejtezési jegyzőkönyvet kell készíteni, amely szigorú számadású bizonylatnak minősül.
A selejtezések ellenőrzésekor vizsgálni kell, hogy
* az elkészített okmány megfelel-e a bizonylatokkal szembeni alaki és tartalmi követelményeknek
* a selejtezési bizottság összetételében szakmailag megfelelően felkészült tagokból áll-e
* a bizonylatban szereplő tételek léteztek-e
* a maradvány (hulladék) hasznosításáról intézkedtek-e
* a kiselejtezett eszközöket a könyvekből kivezették-e
Az üzembehelyezési bizonylatok ellenőrzése
A tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, a meglevő tárgyi eszközök értéknövelő beruházásai és a felújítások aktiválásának kapcsán vizsgálandó, hogy az üzembehelyezést bizonylat alapján számolták-e el. Meg kell győződni arról, hogy az üzembehelyezési bizonylat alapján nyitották-e meg a könyvelésben a tárgyi eszköz egyedi nyilvántartását.
Az üzembehelyezés ellenőrzésekor vizsgálandó, hogy
* az üzembehelyezés időpontja a tényleges időt tükrözi-e az eszköz értékében elszámoltak-e minden olyan tételt, melynek a tárgyi eszköz értékébe történő elszámolását a számviteli törvény előírja
A bizonylatok megőrzésének ellenőrzése
A bizonylatok megőrzéséről a Számviteli törvény előírásainak megfelelően kell gondoskodni. A beszámolót, a főkönyvi kivonatot, a leltárakat, az értékelést, a naplófőkönyvet, olvasható formában legalább 10 évig kell megőrizni. A számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában és visszakereshető módon megőrizni.